50 év, egy fél évszázad! Addig valaki mellett? Lehetetlen... Hát nem! Máriának és Zoltánnak sikerült!

2021.08.02

" ...egy házasság, egy kapcsolat, hatalmas munka....tartson 1 éve vagy 50. Ha ez egy életre szól, akkor életünk legszebb és legsikeresebb munkája."

Nagyon örülök, hogy első blogbejegyzéseim között, egy olyan eseményről, párról, családról írhatok, amiről/ akikről fülig érő szájjal mesélek bárkinek, illetve amire nem csak ma, vagy holnap, hanem 10-20 év is múlva is szívesen fogok visszaemlékezni.


Ha elolvastad a bemutatkozásomat, bizonyára emlékszel arra, hogy azért szeretem az esküvőzést csinálni, mert csodálatos dolognak tartom, hogy egy kicsit én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy valakinek gyönyörűvé varázsoljam a napját, akár mint szertartásvezető, akár mint ceremóniamester. Ez a felkérés különösen melengette a szívemet. Kaptam egy telefont, hogy a megrendelő szüleinek nemsokára lesz az 50. házassági évfordulójuk. Szeretnék újra kimondani egymásnak a boldogító igent, így erre az alkalomra, szívesen meglepnék velem, illetve ezzel a lehetőséggel. Azonnal rávágtam az igent! Már csak azért is, mert soha nem voltam még meglepetés! :) 


 Elkezdődött a szervezési folyamat. Kérdőívek hosszú sora. ( Mint minden párnál). Hogy ismerkedtek meg, eljegyzés stb. stb. Csak nem lövök le mindent, lehet, hogy pont Nektek is ki kell tölteni! :) Nehezebb volt a helyzet, hisz sok mindenre maga az érintett pár tudott volna válaszolni és mivel ők nem tudhattak az egészről, ezért ők tabuk voltak. De sikerült összehozni! Napokon keresztül fogalmaztam a szöveget, agyaltam, kutattam, írtam, zenéket kerestem, míg végül összeállt a szertartás. Már nem volt más hátra, csak maga az esemény. 


Eljött a nap! Nagyon- nagyon izgatott voltam, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy elképzeltük. Szentendrén volt a nagy alkalom, a család házában. Nem ám tyúkok között, hanem egy olyan gyönyörű panorámával rendelkező kertes házban, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal.

Megérkeztek! Volt nagy döbbenet! :) Nem vagyok egy sírós, elérzékenyülős fajta, (hisz nem nekem kell ezeket az érzelmeket megélni, hanem az érintetteknek, nekem csak a kiváltásában kell segíteni) de azt az őszinte szeretet, tiszteletet,szerelmet, amit a pár és a család tanúsít egymás felé....Csodálatos volt! Nem egy kirakat, hanem a teljes, őszinte szeretet. Amikor még a szertartás után is egy kicsit maradtam, (bár nem szoktam, hisz ez egy családi, baráti alkalom, ahol idegennek nincs keresnivalója) azt éreztem, hogy egy család tagja lettem, és őket is nagyon közel éreztem magamhoz. Minden párom többségében kicsit olyanok, mint a barátaim, akiket már régóta ismerek, de ők különösen.

A legnagyobb tiszteletet mégiscsak Marikát és Zoltánt illeti. Egy házasság, egy kapcsolat, hatalmas munka....tartson 1, vagy 50 éve. Ha ez egy életre szól, akkor életünk legszebb és legsikeresebb munkája. Nekik sikerült. Megajándékozta őket az élet, 2 gyönyörű gyermekkel és 3 unokával, akik szintén nagyon a szívemhez nőttek. Ha előtte valaki azt mondja, hogy kutyákra is ezt fogom mondani, biztosan kinevetem, hiszen én nagyon félek tőlük. De tényleg nagyon! De itt még ez a félelmem is elmúlt! Biztonságban éreztem magam!


Igen! Az az én lábam! Ezt a képet lehetetlenség lett volna összehozni ezelőtt! :)
Igen! Az az én lábam! Ezt a képet lehetetlenség lett volna összehozni ezelőtt! :)

Megtisztelő volt egy ilyen család részese lenni, és egy hatalmas példa lett előttem. Remélem nekem is ilyen családom lesz. Mindig mondani szoktam, hogy addig kell kifejezni egymásnak a szeretetünket, amíg tehetjük. Ők abszolút így tesznek. Én is igyekszem még jobban! :) 

Gratulálok  Urbánné Lantos Máriának és Urbán Zoltánnak, kívánom, hogy még legalább 50 évig éljenek együtt ilyen boldogságban, gyönyörű gyermekeik, unokáik rajongásának fényében. A legszebb visszajelzést kaptam a férjtől, hogy élete egyik legszebb élménye volt ez a nap. Még egyszer köszönöm a megtisztelő felkérést! Remélem még találkozunk és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk! :)