Csodás látni, hogy valaki 50 évig kitart egymás mellett. Újra láttam egy példát...

Október 2.-án, szombaton, ismét az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem, mint szertartásvezető, egy újabb 50 éves házassági évfordulón. Csütörtökön kaptam a hívást, hogy szükség lenne rám. Ágnes és Sándor ( a történetünk 2 főhőse) semmit nem tudott az egészről, a család meglepetésnek szánta az egész megismételt esküvőt. A nagy esemény Újpesten, a Kismami Vendéglőjében zajlott. Ez egy családias, de nagyon helyes kis vendéglő. A pár abban a hitben volt, hogy szimplán egy családi kis vacsorára érkeznek, de aztán kiderült, hogy bizonyos részben ezt benézték. :) Megérkeztek és mikor megláttak engem nemzeti színű szalagban, volt nagy sírás, hisz akkor esett le nekik, hogy milyen kedves becsapásnak lettek áldozatai a család által. :) 

Ilyenkor a szertartás ugyanúgy néz ki, mint "normál" esetben. Vannak igenek, aláírások, személyes történetek a megismerkedésüktől, egészen az esküvő napjáig, gyűrűhúzás stb. Ezen az esküvőn nem gyűrűt adtak egymásnak, hanem  medált, amit Sándor készíttetett erre a napra a feleségének és magának.

A ceremónia végén a pár és a család nagyon  köszönte a meghatóra sikeredett szertartást. Sándor amikor kicsit beszélgettünk a szertartás végén azt mondta, hogy élete legemlékezetesebb pillanata ez a nap és hogy nagyon hálás nekem ezért.

A közös fotózás és koccintás  után mindenkitől elköszöntem és megköszöntem a lehetőséget, majd távoztam, hisz ez a nap a családé és nekem ilyenkor nincs ott keresnivalóm. :) 

Ezt már egy régebbi bejegyzésnél olvashattad tőlem, de ezt a mondatot, eme bejegyzés zárásához is muszáj vagyok felhasználni, hisz nagyon illik  ide: 

" ...egy házasság, egy kapcsolat, hatalmas munka....tartson 1 éve vagy 50. Ha ez egy életre szól, akkor életünk legszebb és legsikeresebb munkája."