Egy esküvő, amely újra rádöbbentett, hogy mennyire szeretem csinálni ezt az egészet

2021.10.09.-én volt Betti és Máté esküvője Veresegyházán, a Holdfény Étteremben. Nagy nehézségekkel indult ez a nap, mert sajnos sikerült egy szaftos gégegyulladást összeszednem, így már beszélni sem tudtam előtte való nap. Ha meg éppen sikerült, 2 mondat után a fulladás kerülgetett. De valahogy nemcsak én készülök ezekre a nagy pillanatokra, hiszen ez egy hatalmas felelősség, hogy valaki rám bízza élete egyik legfontosabb pillanatát, hanem a szervezetem és a testem is, így valahogy sikerült erre a pár órára úgy összekaparnom magam és a hangom, hogy senkinek még csak fel sem tűnt, hogy elég nagy gáz volt, torok tájékon. De ez csak a rizsa része. Itt egy kis részlet, győződjetek meg róla Ti is:

Júliusban kerestek meg azzal, hogy szeretnének egy személyre szóló, egyszerű, de mégis nagyszerű szertartást. A Holdfény Étterem egy nagyon szép helyszín, mérhetetlenül barátságosak az ott dolgozók, mindenkinek tiszta szívemből ajánlom. A  DJ Ponyi Dávid volt, akinek köszönhetően, nagyon jó hangzás volt az egész esküvőn. A szertartás szokás szerint a megismerkedésük történetével kezdődött. Elhangzottak az igenek, a gyűrűhúzás, aláírás. A szertartást festéköntés színesítette. Minden szertartáson a legkedvesebb rész számomra, a szülőköszöntő, ahol szemek, most sem maradtak szárazon.

Amikor látom a kisírt, meghatódott szemeket, nagyon nehéz nekem is megállni, hogy ne sírjam el magam én is. Ezen a szertartáson, még nehezebben küzdöttem a könnyeimmel. Nem azért, mert én meghatódtam volna saját magamtól. Aki saját maga hatása alá kerül, azt én amatőrnek gondolom. Nekem egész életemben az volt a célom, hogy valami olyannal foglalkozhassak, amiben tudok adni az embereknek valami maradandó, szép élményt. Nagyon boldog és szerencsés ember vagyok, hogy azt csinálhatom, amit 14-15 évesen elhatároztam. De egy kicsit eltértem a témától. Miért is kellett nagyon küzdenem jobban a könnycsatornámmal, mint máskor? Megszoktam, hogy nagyon szép, hálás szavakkal, megköszönik a munkámat, ( és nekem ez bőven elég, iszonyatosan feltöltődöm tőle) de hogy valaki az esküvői előkészületek alatt is gondoljon rám, és még nekem is készüljön egy aprósággal, köszönete jeléül? Hát azt nem! Mikor a szertartás végén a kedves vőlegény szót kért, és elkezdték megköszönni a munkámat, mindenki előtt, majd a kezembe nyomták, ezt a gyönyörű szép csokrot, lányos zavaromban a nevemet se tudtam volna megmondani. :D  Mérhetetlenül cukik voltak!

A szertartás végén, a gratulációnál, aki épp nem a párnál állt sorban, az nálam volt, és kisírt szemmel gratulált a szertartáshoz. Rengetegen elmondták, hogy nagyon sok esküvőn, szertartáson voltak, de olyan érzéseket, élményeket, amit itt kaptak, még egyiken se, és hogy nagyon hálásak ezért. Minden esküvőre ezt mondom, mert mindegyiket nagyon élvezem, de erre még jobban és még bátrabban merem kijelenteni, hogy ez egy életre szóló élmény volt, és annyira feltöltődtem, hogy könnyeben fogom elviselni, az elkövetkezendő napokat, míg ebből a nyavalyából,  egy időre némán, lábadozom.

Nagyon hálás vagyok a Sorsnak, Bettinek és Máténak, hogy rám találtak, hisz egy nagyon édes párt ismertem meg személyükben.Nagyon remélem, hogy ezt a nagy szerelmet és boldogságot, amit az esküvőn láttam, legalább még 100 évig érezni fogják egymás iránt. Ha valakik, Ők tényleg megérdemlik!