Egy miskolci vis maior története

Kezdjük azzal, hogy mi is az a vis maior.

Vis maior: Előre nem látott kényszerítő körülmény, elháríthatatlan akadály, ami meggátol valamely kötelezettség elvégzésében. 

Ami ebbe beletartozik: haláleset, betegség, rendezvénytilalom stb.

Augusztus 4.-én kaptam egy megkeresést, miszerint augusztus 7.-én szükség lenne rám, egy szertartás keretein belül, mert az aznapi szertartásvezetőnek elment a hangja, ami nélkül, valljuk be, nagyon nehéz egy szertartást levezetni.  A pár nem fogadott olyan kicsattanó örömmel mint beugrót, nem volt időnk egymásra hangolódni, nem is volt egyszerű  így az egész. A szöveg már megírásra került, így nekem csak megjelennem kellett augusztus 7.-én Miskolcon, a Dűlő Étteremben.

Leértem, mint mindig, 1 órával előbb, hogy felmérjem a terepet. A helyszín gyönyörű volt! ( A szertartás asztalát, légyszi ne hagyjátok díszítés nélkül, legalább egy szép terítőt tegyetek rá, kopaszon olyan csúnya!) Gyorsan bemutatkoztam az aznapi CM-nek és DJ-nek, mert ezzel a csapattal még nem dolgoztam együtt. Ezen az esküvőn a kedvenc történetem, ( melytől kapartam a falat kínomban) a fotóssal zajlott! Tipikusan magának való szolgáltatóról beszélgetünk, aki a SZERTARTÁS ELŐTT 20 PERCCEL ÁTRENDEZTE AZ EGÉSZ SZERTARTÁS HELYSZÍNÉT, AZÉRT MERT Ő, AHOGY BE VOLT RENDEZVE A HELYSZÍN, NEM TUDOTT FOTÓZNI!!!! A szertartás eléggé meg is szenvedte ezt. A pár tőlem egy kicsit messze állt, szembe fordítva a násznépnek, nem volt köztünk semmiféle kontaktus... A gyűrűhúzás is kicsit szerencsétlenkedve lett összehozva...De legalább a képek menők lettek. :) Nagyon-nagyon ritkán, sőt szerintem egyáltalán nem fordult még elő velem, hogy azt vártam,hogy vége legyen és mehessek haza. Nem minden esküvő egyforma,bár eddig mindet élveztem, de ezt a legkevésbé. Nem baj! Ilyen is kell! :) Biztos mindenkinél előfordul. csak nem mindenki beszél róla!

De ettől függetlenül, nagyon sok boldogságot kívánok Lillának és Dénesnek! :)